Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mesék kiscsoportosoknak

2008.04.28

ICINKE-PICINKE

Volt a világon egy icinke-picinke kis asszony, annak az icinke-picinke kis asszonynak volt egy icinke-picinke kis tehene; azt az icinke-picinke kis tehenet megfejte egy icinke-picinke kis sajtárba; abból az icinke-picinke kis sajtárból azt az icinke-picinke kis tejet beleszûrte egy icinke-picinke kis szûrõn egy icinke-picinke kis fazékba; azt az icinke-picinke kis fazekat rátette egy icinke-picinke kis padra, befedte egy icinke-picinke kis fedõvel.

Volt annak az icinke-picinke kis asszonynak egy icinke-picinke kis macskája; az az icinke-picinke kis macska odament az icinke-picinke kis fazékhoz, felborította az icinke-picinke kis tejet; ezért nagyon megharagudott az icinke-picinke kis asszony, felkapott egy icinke-picinke kis nyújtófát, úgy megütötte vele azt az icinke-picinke kis macskát, hogy mindjárt fölbukfencezett.

Ha az icinke-picinke kis macska föl nem bukfencezett volna, talán az én icinke-picinke kis mesém is tovább tartott volna.

 

A KIS KAKAS GYÉMÁNT FÉLKRAJCÁRJA

Volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy kis kakasa. Csak ott keresgél, csak ott kapargál a kis kakas a szemétben, egyszer talál egy gyémánt félkrajcárt. Arra megy a török császár. Meglátja a kis kakasnál a gyémánt félkrajcárt, azt mondja neki:

- Kis kakas, add nekem a gyémánt félkrajcárodat.

- Nem adom biz én, kell a gazdasszonyomnak.

De a török császár erõvel is elvette tõle, hazavitte, betette a kincseskamrájába. A kis kakas megharagudott, felszállott a kerítés tetejére, elkezdett kiabálni:

- Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!

A török császár, csak hogy ne hallja, bement a házba, de akkor meg a kis kakas az ablakába repült, onnan kiabálta:

- Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!

Megharagudott erre a török császár.

- Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, hogy ne kiabáljon, vesd bele a kútba.

A szolgáló megfogta, kútba vetette. De a kis kakas csak elkezdi a kútban:

- Szídd fel, begyem, a sok vizet, szídd fel, begyem, a sok vizet! - Arra a begye mind felszítta a vizet a kútból.

A kis kakas megint felszállott a török császár ablakába.

- Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!

Megint azt mondja erre a török császár a szolgálójának:

- Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd belé az égõ kemencébe.

A szolgáló megint megfogta a kis kakast, s az égõ kemencébe vetette. De a kis kakas megint csak elkezdi:

- Ereszd ki, begyem, a vizet, hadd oltsa el a tüzet! Ereszd ki, begyem, a vizet, hadd oltsa el a tüzet! - Erre a begye mind kieresztette a vizet, eloltotta a tüzet.

Akkor megint csak felszállott az ablakba.

- Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!

Még nagyobb méregbe jött erre a török császár.

- Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd bele a méheskasba, hadd csípjék agyon a darazsak.

A szolgáló belevetette a kis kakast a méheskasba. Ott megint elkezdi a kis kakas:

- Szídd fel, begyem, a darázst; szídd fel, begyem, a darázst!

Arra a begye mind felszítta a darázst. Akkor megint felszállott a török császár ablakába.

- Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!

Már a török császár nem tudta, mit csináljon vele.

- Eredj, te szolgáló, hozd ide azt a kis kakast, hadd tegyem ide a bõ bugyogóm fenekébe.

Megfogja a szolgáló a kis kakast; a török császár beteszi a bõ bugyogója fenekébe.

Akkor a kis kakas megint csak elkezdi:

- Ereszd ki, begyem, a darázst, hadd csípje meg a farát; ereszd ki, begyem, a darázst, hadd csípje meg a farát!

A begye mind kieresztette a darázst, azok jól megcsipkedték a török császár farát. Felugrik erre a török császár.

- Jaj, jaj, a fránya egye meg ezt a kis kakast; vigyétek hamar a kincseskamarába, hadd keresse meg a maga gyémánt félkrajcárját!

Bevitték a kis kakast a kincseskamarába, ott megint elkezdi a maga nótáját:

- Szídd fel, begyem, a sok pénzt, szídd fel, begyem, a sok pénzt!

Erre a begye mind felszítta a török császár három kád pénzét.

A kis kakas hazavitte, odaadta a gazdasszonyának; gazdag asszony lett belõle, máig is él, ha meg nem halt.

 

A KÓRÓ ÉS A KIS MADÁR

Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy kis madár. Ez a kis madár egyszer nagyon megunta magát, rászállt egy kóróra.

- Kis kóró, ringass engemet!

- Nem ringatom biz én senki kis madarát!

A kis madár megharagudott, elrepült onnan. Amint ment, mendegélt, talált egy kecskét.

- Kecske, rágd el a kórót!

Kecske nem ment kóró-rágni, a kóró mégse ringatta a kis madarat.

Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy farkast.

- Farkas, edd meg a kecskét!

Farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat.

Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy falut.

- Falu, kergesd el a farkast!

Falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat.

Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy tüzet.

- Tûz, égesd meg a falut!

Tûz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat.

Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy vizet.

- Víz, oltsd el a tüzet!

Víz nem ment tüzet oltani, tûz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat.

Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy bikát.

- Bika, idd fel a vizet!

Bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tûz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat.

Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy furkót.

- Furkó, üsd agyon a bikát!

Furkó nem ment bika-ütni, bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tûz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat.

Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy férget.

- Féreg, fúrd ki a furkót!

Féreg nem ment furkót fúrni, furkó nem ment bika-ütni, bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tûz nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat.

Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy kakast.

- Kakas, kapd fel a férget!

Szalad a kakas, kapja a férget; szalad a féreg, fúrja a furkót; szalad a furkó, üti a bikát; szalad a bika, issza a vizet; szalad a víz, oltja a tüzet; szalad a tûz, égeti a falut; szalad a falu, kergeti a farkast; szalad a farkas, eszi a kecskét; szalad a kecske, rágja a kórót; a kóró bezzeg ringatta a kis madarat.

Ha még akkor se ringatta volna, az én mesém is tovább tartott volna.

 

HOL VOLTÁL, BÁRÁNYKÁM?

A gazdasszony és a bárány felelget:

- Hol voltál, báránykám?

- Kertek alatt, asszonykám!

- Mit ettél, báránykám?

- Zöld füvecskét, asszonykám!

- Mit ittál, báránykám?

- Friss vizecskét, asszonykám!

- Ki bántott, báránykám?

- Szomszéd fia, asszonykám!

- Ríttál-e, báránykám?

- Ríttam bizony, asszonykám!

- Hogy ríttál, báránykám?

- Me-e, me-e, asszonykám!

 

A SAJTOT OSZTÓ RÓKA

Mikor a vadászok hintón mentek vadászni, a sajtot elvesztették. A róka és a farkas találta meg. Azt mondja a róka:

- Ketten találtuk meg, úgy illik, hogy igazságosan osztozkodjunk rajta. Ne kapjon az egyik nagyobbat, mint a másik. Majd én kétfelé osztom! - Azután a közepén kezdte kétfelé rágni.

Mikor a túlsó végére ért, látták, hogy nem egyforma nagy.

- Ez nagyobb! - mondta a róka, s lerágott belõle egy darabot. Akkor meg a másik fele volt a nagyobb, abból rágott le egy darabot.

Addig rágta, osztotta kétfelé, hogy semmi sem maradt.

 

A SZARVASMARHA BESZÉDE

I. változat:

A kis bika, mikor elõször megy ki a gyepre, azt mondja:

- Gulyás, merre van a járás? A járás?

Az öreg bika azt mondja:

- Majd magam is kiballagok!

II. változat:

Mikor kihajtják a bikát, azt mondja:

- Kié ez a faluuu? Kié ez a faluuu?

A tehén ráfeleli:

- Mi-enk! Mi-enk! Mi-enk!

 

A KUTYA BESZÉDE

Két kutya ha összetalálkozik, az egyik elkezdi:

- Sógorrr! Mért jöttél?

A másik:

- Csontért, csontért!

- Hány fontért?

- Hat fontért! Hat fontért!

Erre összevesznek:

- Terringette! Terringette!

 

A KACSA BESZÉDE

Mikor éhes, azt mondja:

- Hat hét óta nem ettem! Hat hét óta nem ettem!

Mikor enni kap:

- Bárcsak zsákom volna!

 

A DISZNÓK ÉS A LUDAK BESZÉDE

Mikor a disznók a csürhérõl mennek haza, s üres vályút találnak, azt mondják a gazdasszonynak:

- Rossz gazdasszony! Rossz gazdasszony!

A ludak meg a disznók körül halkan rámondják:

- Az az az, az az az!

 

A NYULACSKA HARANGOCSKÁJA

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyulacska. Ennek a nyulacskának volt egy szépen szóló harangocskája. Egyszer a nyulacska elment az erdõ szélére, lefeküdt egy bokor tövébe, és a bokorra felakasztotta a harangocskáját. Reggel, mikor felébredt, a bokrot sehol sem látta, hanem egy nagy fát látott helyette. Felnézett reá, és látta, hogy a harangocskája a fán van. Kérte a fát, hogy adja vissza a harangocskáját, de a fa nem adta vissza.

Ekkor a nyulacska elment a fejszéhez, és kérte, hogy a fát vágja ki, hogy a fa adja vissza a szépen szóló harangocskát. De a fejsze nem vágta ki a fát.

Most a nyulacska elment a köszörûkõhöz, hogy fenje meg a fejszét, hogy a fejsze vágja ki a fát, hogy a fa adja vissza a harangocskát. De a köszörûkõ nem fente meg a fejszét.

Ekkor a nyulacska elment a vízhez, hogy hajtsa a köszörût, hogy a köszörû fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát. De a víz nem hajtotta a köszörût.

Ekkor a nyulacska elment a bikához, hogy igya meg a vizet, a víz hajtsa a köszörût, a köszörû fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát. De a bika nem itta meg a vizet.

Ekkor a nyulacska elment az egérhez, hogy csípje meg a bikát, a bika igya meg a vizet, a víz hajtsa a köszörût, a köszörû fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát. De az egér nem csípte meg a bikát.

Ekkor a nyulacska elment a macskához, hogy fogja meg az egeret, az egér csípje meg a bikát, a bika igya meg a vizet, a víz hajtsa a köszörût, a köszörû fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát. A macska azt mondta, hogy õ megfogja, de elõbb adjon neki tejecskét.

A nyulacska elment a tehénhez, kért tõle tejecskét.

A tehén azt mondja, hogy õ ad tejecskét, csak vigyen neki füvecskét. A nyulacska elment a kaszáshoz, hogy adjon neki füvecskét.

A kaszás adott is füvecskét, s a nyulacska vitte a tehénnek. A tehén adott neki tejecskét, s a nyulacska vitte a macskának. A macska megfogta az egeret, az egér megcsípte a bikát, a bika megitta a vizet, a víz hajtotta a köszörûkövet, a köszörûkõ megfente a fejszét, a fejsze kivágta a fát, a fa visszaadta a szépen szóló harangocskát.

A nyulacska megörvendett, a szépen szóló harangocskát visszaakasztotta a nyakába, és mindig ott tartotta.

Itt a vége, fuss el véle,

ha nem hiszed, járj végére!

 

KUTYA-MACSKA BARÁTSÁG

Egyszer a kutyák lakodalmat csaptak. Bodri feltette a sok csontot, sütötte-fõzte, aztán odahítta a Sajót kóstolni. Sajó megkóstolta a galuskát, de nem volt se íze, se bûze, mert nem volt rajta tejföl. Keresi a kutya a tejfölt, de nem volt a háznál. Hamar menjen valaki a boltba!

De ki menjen? A kutya nem hagyhatta ott a fõzést. Meglátja a macskát, küldi a tejfölért. Szalad a macska a boltba tejfölért. Mikor kimérték neki, vitte hazafelé. Éhes volt, hát nyalogatott belõle. Gondolta; úgyse tudják meg. Aztán ment tovább. Megint gondolt egyet; megint nyalogatott. Alig maradt az edényben. Már közel volt a kutyákhoz, szégyellte magát, hogy ilyen kevés tejfölt visz, hát a megmaradt tejfölt is megette.

A kutyák futottak eléje, már nagyon várták.

- Hozza a macska a tejfölt!

A macska azt hazudta, hogy nem adott a boltos tejfölt. De az agár meglátta a macska tejfölös bajuszát.

- Hazudik a macska, megette a tejfölünket!

Nekimentek a macskának, a macska meg felszaladt a fára, onnan dörmicélt a kutyákra. Mikor látták, hogy a macska bizony nem nagyon kívánkozik le a fáról, bementek a házba, és tejfel nélkül ették meg a galuskát.

Azóta nem nézhet a kutya a macskára.

 

A FARKASTANYA

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperencián is túl, volt egy tojás. Ez a tojás megindult világra. Görgött, görgött, egyszer elõtalált egy rucát. Azt kérdi tõle a ruca:

- Hova mégy, tojás koma?

- Megyek világgá.

- Én is megyek, menjünk együtt.

Mennek, mendegélnek, elõtalálnak egy kakast.

- Hova mentek, ruca koma?

- Megyünk világgá.

- Én is megyek, menjünk együtt.

Megint mennek, mendegélnek, elõtalálnak egy varrótût.

- Hova mentek, kakas koma?

- Megyünk világgá.

- Én is megyek, menjünk együtt.

Megint mennek, mendegélnek, elõtalálnak egy rákot.

- Hova mentek, tû koma?

- Megyünk világgá.

- Én is megyek, menjünk együtt.

Megint mennek, mendegélnek, elõtalálnak egy lovat, végre pedig egy ökröt.

Mentek aztán, mendegéltek, egyszer rájuk esteledett. Ott volt egy kis ház, abba bementek. Ki-ki lefeküdt a maga helyére. A tojás belefeküdt a tüzes hamuba. A ruca meg a kakas felültek a kandalló tetejére. A rák belemászott egy dézsa vízbe. A tû a törülközõbe szúródott belé. A ló lefeküdt a ház közepébe, az ökör meg a pitvarba.

Egyszer jön ám haza a tizenkét farkas, akiké a kis ház volt. A legöregebb már messzirõl elkezdett kiabálni:

- Phü-phü, de idegen szagot érzek, ki mer bemenni?!

Volt köztük egy hányaveti, az azt mondta, hogy õ bemegy, ha ezer ördög van is odabent, nem fél õ semmitõl.

Be is ment. Hogy az övék volt a ház, egészen tudta a dörgést, mi hol áll. Legelõször is a kandalló tetején kereste a gyújtófát, hogy majd mécset gyújt, de a kakas meg a ruca elkezdtek lármázni; akkor belenyúlt a hamuba, hogy majd parazsat keres, de a tojás elpukkant; szaladt a dézsához mosakodni, ott meg a rák csípte meg ollójával; azután szaladt a törülközõhöz, ott meg a tû szúrta meg; nagy ijedten a ház közepére ugrik, ott a ló rúgja oldalba; amint szaladt kifelé, az ökör is nekiesett, felkapta a szarvára, az udvar közepére lökte.

Erre elkezdett ordítani, mint a fába esett féreg; szaladt a többi farkashoz.

- Jaj, fussunk, fussunk! Égszakadás, földindulás! Valamennyi ördög mind odabent van!

Nyúlok a hamuba,

meglõnek puskával.

Szaladok dézsához,

megvágnak ollóval.

Kapkodok kendõhöz,

banya szúr tûjével.

Futok ajtó mellé,

kilöknek lapáttal.

Szaladok pitvarba,

vesznek vasvillára!

Egy kiált: Hep-hep-hep!

Más ordít: Add feljebb!

Akkor nagyot estem,

bezzeg jaj volt nekem!

Akkor nekiindultak, még most is szaladnak, ha meg nem álltak.

 

A KISMALAC ÉS A FARKASOK

Volt a világon egy kismalac, annak volt egy kis háza egy nagy rengeteg erdõ közepén.

Egyszer, amint ebben a kis házban fõzögetett magában, odamegy egy nagy ordas farkas, beszól az ajtón:

- Eressz be, kedves malackám, nagyon hideg van idekint, fázom.

- Nem eresztlek biz én, mert megeszel.

- Ereszd be hát legalább az egyik hátulsó lábam.

A kismalac beeresztette az egyik hátulsó lábát. Hanem alattomban odatett egy nagy fazék vizet a tûzhöz.

Kicsi idõ múlva megint megszólalt a farkas:

- Ugyan, kedves malackám, ereszd be a másik hátulsó lábam is.

A kismalac beeresztette azt is. De a farkas azzal se érte be, hanem egy kis idõ múlva megint beszólt:

- Kedves malackám, ereszd be a két elsõ lábam is.

A kismalac beeresztette a két elsõ lábát is; de a farkasnak az se volt elég, megint megszólalt:

- Édes-kedves kis malackám, eressz be már egészen, majd meglásd, egy ujjal se nyúlok hozzád.

Erre a kismalac egy zsákot szépen odatett a nyíláshoz, hogy amint a farkas jön háttal befelé, egyenesen abba menjen be. Azzal beeresztette.

A farkas csakugyan a zsákba farolt be.

A kismalac se volt rest, hirtelen bekötötte a zsák száját, lekapta a tûzrõl a nagy fazék forró vizet, leforrázta vele a farkast, azután hirtelen felmászott egy nagy fára.

A farkas egy darabig ordított, mert égette a forró víz, azután addig hányta-vetette magát, míg utoljára kioldózott a zsák szája. Kibújt belõle, szaladt egyenesen segítséget hozni. Vissza is jött nemsokára vagy tizedmagával. Elkezdték keresni a kismalacot. Addig-addig keresték, míg valamelyik csakugyan meglátta a fa tetején. Odamentek a fa alá, elkezdtek tanakodni, hogy mitévõk legyenek. Mi módon fogják meg a kismalacot? Mert egyik se tudott a fára felmászni.

Nagy sokára azt határozták, hogy egymás hátára állnak mindannyian, úgy aztán a legfelsõ majd csak eléri.

El is kezdtek egymás hátára felmászni. A kopasz maradt legalul, mert félt feljebb menni. Így hát a többi mind az õ hátán volt.

Már olyan magasan voltak, hogy csak egyetlenegy hibázott. Az az egy is elkezdett már mászni.

Akkor a kismalac hirtelen elkiáltotta magát:

- Forró vizet a kopasznak!

A kopasz megijedt, kiugrott a többi alól; a sok farkas mind lepotyogott; kinek lába, kinek nyaka tört ki, a kopasz meg úgy elszaladt, hogy sohase látták többet.

A kismalac szépen leszállt a fáról, hazament, többet felé se mertek menni a háza tájékának a farkasok.

 

EGYSZER VOLT EGY EMBER...

Egyszer volt egy ember,

szakálla volt kender,

bikfa tarisznyája,

égerfa csizmája.

Közel volt a tenger,

beleesett fejjel,

kiapadt a tenger,

kimászott az ember.

 

ELSZÖKÖTT A KEMENCE...

Elszökött a kemence,

teli pogácsával,

utána ment a bíró,

üres tarisznyával.

Befutott a kemence,

feneketlen tóba,

utána ment a bíró,

ott is van azóta.

 

HALLGATÓ MESE

Mikor több gyermek játszik, kettõ közülük így beszél:

- Gyere velem!

- Hova?

- Kemencébe.

- Hol a kemence?

- Víz elvitte.

- Hol a víz?

- Ökör megitta.

- Hol az ökör?

- Kölesbe.

- Hol a köles?

- Madár megette.

- Hol a madár?

- Ágon, csögön, bogon, aki egyet szól, mindjárt hazakergetjük!

Erre mindnyájan hallgatnak, míg valamelyik megfeledkezik magáról, s megszólal. Azt nagy lármával hazakergetik.

 

A FÜRJEK PALATTYOLÁSA

A fürjek így palattyolnak a vetésben tavasszal:

A hím:

Pitypalatty,

pitypalatty,

pitypalatty.

A nõstény kérdi a hímet hívó szavára:

Mit keressz?

Mit keressz?

Mit keressz?

Feleli a hím reá:

Hat lovat,

hat lovat,

hat lovat.

Kérdi a nõstény újból:

Micsodást?

Micsodást?

Micsodást?

Feleli rá a hím:

Szürkést,

szürkést,

szürkést!

 

A VADGALAMB BESZÉDE

Kata, süss kukut (tojást),

nekem kettõt,

neked hármat,

kisgyerekeknek semmit.

 

A SÁRGARIGÓ BESZÉDE

Cseresnye, meggy, dió,

mogyoró, de jó!

 

CSALIMESE

(Mikor a gyerekek nagyon ráesnek valakire, hogy meséljen, s annak éppen kedve van tréfálni velük, efféle mesékkel csalja meg a kezdettõl kíváncsivá tett és sokat váró gyerekeket.)

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, a Szent-Gellért hegyén innen volt, volt is, nem is, de csak mégis meg kellett annak lenni, volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy tojása. Ezt a tojást felvitte egy hegyre, meg legördítette... A hegyre felvitte meg legördítette... a hegyre felvitte meg legördítette... a hegyre felvitte meg legördítette...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

How To Prevent Prostate Problems And Diseases?

(Albertephet, 2018.07.19 22:38)

The prostate gland is central to the part of a male's reproductive :. It secretes fluids that aid in the transportation and activation of sperm. The prostate gland is located just as you're watching rectum, below the bladder and all around the urethra. When there is prostate problem, it will always be really miserable and inconvenient for the patient as his urinary product is directly affected.

The common prostate health problems are prostate infection, enlarged prostate and cancer of the prostate.



Prostate infection, also called prostatitis, is regarded as the common prostate-related problem in men younger than 55 years. Infections in the prostate related are classified into four types - acute bacterial prostatitis, chronic bacterial prostatitis, chronic abacterial prostatitis and prosttodynia.

Acute bacterial prostatitis may be the least common coming from all forms of prostate infection. It is a result of bacteria based in the large intestines or urinary tract. Patients may feel fever, chills, body aches, back pains and urination problems. This condition is treated by making use of antibiotics or non-steroid anti-inflammatory drugs (NSAIDs) to help remedy the swelling.

Chronic bacterial prostatitis is often a condition of the particular defect in the gland and the persistence presence of bacteria inside urinary tract. It can be caused by trauma towards the urinary tract or by infections originating from other regions of the body. A patient may go through testicular pain, back pains and urination problems. Although it is uncommon, it could be treated by removal from the prostate defect as well as the employment antibiotics and NSAIDs to treat the inflammation.

Non-bacterial prostatitis accounts for approximately 90% of prostatitis cases; however, researchers have not to create the sources of these conditions. Some researchers feel that chronic non-bacterial prostatitis occur as a consequence of unknown infectious agents while other think that intensive exercise and lifting may cause these infections.

Maintaining a Healthy Prostate

To prevent prostate diseases, a suitable meals are important. These are some from the steps you can take to maintain your prostate healthy.

1. Drink sufficient water. Proper hydration is essential for general health and will also also keep your urinary track clean.

2. Some studies declare that a couple of ejaculations a week will assist you to prevent prostate cancer.

3. Eat pork in moderation. It has been shown that consuming more than four meals of beef every week will increase the likelihood of prostate diseases and cancer.

4. Maintain an appropriate diet with cereals, vegetable and fruits to make certain sufficient intake of nutrients needed for prostate health.

The most critical measure to consider to ensure a normal prostate is always to go for regular prostate health screening. If you are forty years old and above, you ought to go for prostate examination at least per year.

Nyomi ....

(Valaki,orrodra egy szalámi, 2011.11.08 15:34)

Én egy csalimesét kerestem ,nem pedig 100 soros meséket ,ennyi !