Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy kis csillagászat idősebb gyerekeknek

2008.04.28

A csillagos égbolt legendái

A régi korok emberei sokkal jobban ismerték a csillagok járását, mint a maiak, ám sokkal kevesebbet tudtak arról, mik is valójában a csillagok, mi mozgatja a bolygókat, vagy hogy mitől fénylik a Tejút sávja. Az égi jelenségeket ezért különös történetekkel, legendákkal magyarázták…

Az éjszaka gerince

Mi lehet a Tejút? A nyári égbolton átívelő, halvány sávról igen fantáziadús elképzelések születtek. A magyar néphagyomány Tündérfátyolként vagy Szépasszony vásznaként, illetve Hadak útjaként említi. A szelíden fodrozódó Tejút a Hattyú csillagképben jól láthatóan két részre ágazik el.

A legenda szerint amikor Szent Péter az égben egy részeg emberrel találkozott, kitért az útjából, és nyomukban a Tejút is kettévált. Egy másik hagyomány a Tündérek fordulójának nevezi ezt a helyet. A Kalahári sivatagban élő busmanok szerint pedig a Tejút az éjszaka gerince, mely az égboltot tartja, nehogy a fejünkre szakadjon.

Egy székely monda szerint Attila király fia, Csaba királyfi a Tejúton távozott a földi világból.

Kepler és a Jupiter holdjai

Johannes Kepler, a történelem egyik leghíresebb csillagásza 1610. augusztus 30-án kezdte a Jupiter négy holdjának megfigyelését. A bolygó körül táncoló apró fénypontokat Galilei vette észre néhány hónappal korábban, és ezek voltak az első felfedezett égi testek, amelyek szemmel láthatóan nem a Föld körül (hanem a Jupiter körül) keringtek.

Kepler nemcsak a holdak helyzetét figyelte távcsövével nap mint nap, hanem azon is eltöprengett, vajon miért vannak ezek a holdak a bolygó körül. Arra a meglepő következtetésre jutott, hogy a holdak azért léteznek, hogy bevilágítsák a jupiterlakók éjszakai égboltját, ahogy a mi Holdunk is sejtelmes derengésbe vonja az éjszakai tájat.

A Földet tartó elefántok

Néhány távoli tájon még ma is úgy hiszik, azért reng a föld, mert a bolygónkat tartó isten, mágikus lény vagy csodálatos állat megmoccan. A csendes-óceáni Timor szigetén azt tartják, a földrengést az okozza, hogy a Földet tartó óriás egyik válláról a másikra teszi terhét.

A majdnem háromezer éve született görög költő, Homérosz szerint a jelenséget a tenger istene, Poszeidón idézi elő. Amikor ugyanis felkorbácsolja a tengert, a rajta úszó Föld megmozdul. Egy másik, indiai monda szerint a földrengésekért a Földet tartó négy elefánt a felelős, melyek ha elfáradnak, nagyot sóhajtanak, és ilyenkor megremeg a Föld.

Egy bolygó sok néven

Pásztorcsillag, Szerelemcsillag, Vacsoracsillag, Alkonycsillag és Esthajnalcsillag – ezek a nevek mind egyetlen égitestre, a Vénuszra vonatkoznak. Bolygószomszédunk közelebb kering a Naphoz, mint a Föld, így sosem távolodik el messzire tőle. A Vénuszt vagy este, napnyugta után, vagy hajnalban, napkelte előtt láthatjuk, az éjszaka közepén sosem. Ezért régen sokan úgy gondolták, hogy két különböző égitestről van szó, így más-más névvel illették az esti és hajnali alakját.

Elsőként az ókori görögök jöttek rá, hogy ugyanarról az égitestről van szó, de hagyománytiszteletből megtartották mindkét nevét.

A Napot felfaló morkoláb

Vajon mi idézi elő a nap- és holdfogyatkozásokat? Sok természeti nép hiedelemvilága szerint valamilyen félelmetes égi állat falja fel ilyenkor az égitesteket. Napfogyatkozás idején az emberek már több ezer évvel korábban is zenéltek, doboltak, lármáztak, hogy elijesszék a nagy étvágyú szörnyeteget. Az eljárás helyesnek bizonyult, hiszen a Hold mindig elvonult a Nap elől…

Az ókori kínaiak sárkánynak, a skandináv népek pedig farkasnak vélték a falánk rémet. Az észak-magyarországi palóc hagyomány szerint a Morkoláb nevű bozontos, kutyaszerű lény falja fel napfogyatkozások idején a Napot.


 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.